Závada Péter.jpg

Colei che ora cerco

Che fossi fredda come una crema.
Questo mi è rimasto da quell’estate.
Inombrandomi all’ombra tue frasi,
come un albero nelle sue radici.
 
E la differenza di pressione
con cui il respiro si fa sospiro.
I turbamenti, come scatole di latta vuote,
rimbombavano nel tuo petto.
 
Penso di confonderti col tuo ricordo.
Se voglio sfiorarti devo stendere
la mano attraverso il tempo,
come in uno specchio.
 
Allora eri colei
che ora cerco.

ORIGINALE/EREDETI SZÖVEG:

Akit most keresek

 
Hogy hideg voltál, mint a krémek.
Ez maradt meg abból a nyárból.
Mondataid árnyékába húzódni,
mintha egy fa tövébe.
 
Meg a nyomáskülönbség,
amitől a lélegzetből sóhajtás lesz.
A gondok, ahogy üres bádogdobozokként
zörögtek a mellkasodban.
 
Azt hiszem, összekeverlek az emlékeddel.
Ha hozzád akarok érni,
át kell nyúlnom az időn,
mint egy tükrön.
 
Akkor voltál az,
akit most keresek.

 

Rispondi

Inserisci i tuoi dati qui sotto o clicca su un'icona per effettuare l'accesso:

Logo di WordPress.com

Stai commentando usando il tuo account WordPress.com. Chiudi sessione /  Modifica )

Google photo

Stai commentando usando il tuo account Google. Chiudi sessione /  Modifica )

Foto Twitter

Stai commentando usando il tuo account Twitter. Chiudi sessione /  Modifica )

Foto di Facebook

Stai commentando usando il tuo account Facebook. Chiudi sessione /  Modifica )

Connessione a %s...